Az-e az, ami az, ami?

A Balaton a legnépszerűbb belföldi nyaralóhely.
Ennél fogva mindenkori országos közügy, és kiváló terepe a vészjósló politikai üzeneteket megfogalmazóknak.
Kiugró látogatottságú riogató cikkeket, videókat, tévériportokat lehet legyártani általa.

A lángos darabja ötezer, a szállás napi egymillió, holnap kiszárad, mindenki rabol, gyilkol, stb.

Első kérdés: mi az, hogy drága?
Pl. a szálláshelyek árának megítélésekor ezt a jelzőt ugyanúgy érdemes relatívként kezelni, mint azt, hogy olcsó.
(Vagy mint azt, hogy kicsi, nagy, sok, kevés, közeli, távoli.) 

Mert hogy: mihez képest?

A vonatkozó sajtócikkekben, tévéműsorokban, politikusi megnyilatkozásokban rendre (és nyilván nem véletlenül) csak az érem egyik oldalát jelenítik meg.
Vagyis felsorolják az előre gondosan kiválogatott szálláshelyek elrettentő árait, majd közlik, hogy mindenhol ez van.
Az viszont rejtve marad, hogy a felsorolt árakért cserébe az adott szálláshelyek mit adnak?

Egy sufnit matraccal?
Van sajnos ilyen is, és ilyenért annyit elkérni, mint amivel riogatnak, valóban pofátlanság.
Azonban tapasztalataink szerint az ilyen jellegű (zimmer feris) szálláshelyek ma már az elenyésző kisebbséget képezik a Balatonnál.

Ha a szálláshelyek áraival hangulatot keltők megmutatnák az érem másik oldalát is, hogy ennyiért mit kapunk (pl. ingyenes wellness-t, saját partszakaszt, saját játszóteret, grillezési lehetőséget, vagy ingyenesen bérelhető biciklit, csónakot, napi 2-3 étkezést), lehet, másképp feküdne a leányzó...

Nyilvánvaló persze, hogy mindezek feltüntetésével rögtön eltűnne a szenzáció faktor...

Kérdés még, hogy mikor történik ezknek a "drága" szálláshelyeknek a keresése?
Hónapokkal a főszezon előtt, amikor még sok a szabad (és kedvező árú) hely, vagy július közepén?

Eláruljuk: az elviselhetetlen balatoni szálláshely-árakról tudósító műsorok és cikkek biztosra mennek: mindig július közepén születnek, amikorra a kedvező árú lehetőségek réges-rég elkeltek. 😎 

Langosch

A szálláshelyek árainak emlegetése mellől nem maradhat el a lángos árának emlegetése sem.
Ez szintén az éves rutin része, ezért pár szó erejéig kitérünk erre is.

Az elv a lángos esetében is ugyanaz, mint a szálláshelyeknél:
a Balaton körüli (mondjuk) 200 lángosos közül kiválasztanak 3-4 drágábbat, majd közlik, hogy mindenhol ennyi. 

(A lángos áráról itt értekezünk!)

Sokat járunk-kelünk a tó körül, ezért ki tudjuk jelenteni: a lángos ára ugyanolyan széles skálán mozog, mint a szálláshelyeké.
Kapható rossz és kicsi lángos drágán, és nagyon jó is, kevesebbért.

A helyzet messze nem olyan drámai (főleg a déli prton), mint ahogy azt ezek a cikkek és videók lefestik (a szenzációhajhászás jegyében)..

Nem mellesleg:
Ha valaki a Balaton strandjainak áraira szeretné trenírozni magát, látogasson ki Budapesten a Római partra, vagy térjen be a belvárosba.
Egyik övezet sem kíméletesebb, sőt.

Viszont.
Aki.
Igazán jót akar magának, és útba esik, az Gárdonyban ellátogat az Ibolya utcai Anna büfébe.
Itt a földkerekség legfinomabb káposztás lángosát (a káposzta a tésztába van applikálva!) sütik, bőven a riogatási árszint alatt!
Kapható gluténmentes is, teljes kiörlésű is, juhtúros is, latte avokádós is, stb... ❤

Egy szó, mint száz:

Aki időben keres szálláshelyet a Balatonnál, az minden rémhír ellenére is könnyen találhat jót (jó áron).
Aki pedig nem ragaszkodik ahhoz, hogy kizárólag 100 méteren belül egyen-igyon bármit is, szintén könnyen találhat kíméletesebb árszínvonalon dolgozó, de még mindig jó helyeket.
Aki pedig attól sem riad vissza, hogy egy-egy étkezést "eská" oldjon meg a szálláshelyén, az végképp fékezett habzásúvá tudja tenni nyaralása-pihenése költségvetését.